Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ADVENT ÖRÖME

2018.12.02

gyertya.jpg

ADVENTRŐL, ÓKORI ISTENEKRŐL, AZ EGYETLEN LÉNYEGESRŐL

 

 

Barátom! Amit számotokra jelent az advent, az nem azonos azzal, amit jelentenie kellene. Mert számotokra nem jelent mást, mint ezt: közeledik karácsony, mit kapok másoktól, mit veszek másoknak és kiknek kell karácsonyi lapot küldenem. Igen, ezt jelenti. És mit kellene, hogy jelentsen?

Az egyházi évetek időszakai arra hívják föl figyelmeteket, hogy gondoljátok végig: milyen is volt a világ viszonyulása Hozzám eddig, és milyennek kell lennie ezután!

Az Én viszonyulásom hozzátok mindig ugyanaz volt. Szeretet- viszonyulás. Ebben sem a múltban, sem a jövőben változás nem volt és nem lesz. Nem is lehet.

Bár kétségtelen, hogy amint a Nap sugara különböző közegeken különböző színekben törik meg és verődik vissza, úgy az Én szeretetemnek is annyi megnyilvánulási módja van, ahány ország, ahány társadalom, ahány ember.

Részemről mindig boldogítás. Részetekről sok más. Bizony igaz, hogy minden rossz egy elrontott jó. Igaz, hogy szeretetem sugarai torzítva is tudnak visszaverődni. Ilyenkor nem a sugár a hibás, de éppen azért, mert az Én szeretetem sugarai azok, melyek mindenütt ott vannak, éppen ezért igaz az is, hogy bárhol, bármikor és bárki számára, ha szeret engem, akkor ezek a sugarak melegítenek, világítanak, s nem égetnek, és nem kormoznak. Vagyis, az Istent szeretőknek minden javukra válik. Senkivel szemben nem alkalmazok erőszakot. Ez azt jelenti, hogy senkivel szemben sem tudom megtenni, hogy ha rosszat akar, az számára jó legyen. A boldogságba bele kell nőni. Nem lehet belecsöppenni. Úton kell maradni hozzáAdvent is ÚT. Valójában nem karácsony ünnepléséhez, hanem ÚT Felém!

Mi a kettő között a különbség? Aki ünneplésre készül, az kikapcsolódni akar, kell ez is. Ám aki Felém közelít, az bekapcsolódásra készül, annak nem az ünneplés, hanem a start, az elindulás a cél.

Amint a futóversenyző, mielőtt elindul a versenyen, előtte sok edzést vállal, úgy az advent is edzési idő azoknak, akik születésnapomon azzal akarnak meglepni, hogy a Velem való találkozásban jobban nekilóduljanak az Általam véremmel kipontozott Útnak. Tehát adventben egy igen komoly találkozás átélésére kell felkészülnötök. Úgy kell találkoznotok Velem, ahogy Én kívánom ezt a találkozást!

Kétségtelen, hogy Én mindig veletek vagyok, de karácsony nem csupán erre akar emlékeztetni. Az elmúlt évezredek sajnos nagyon finoman kidolgozták karácsony ünneplésének vonzerejét, vagyis egy olyan menekülési módot, mely képessé tesz benneteket jó lelkiismerettel arra, hogy ne kelljen szembesülnötök a Velem való reális kapcsolattal. Pedig e kapcsolat kiépítésére és ápolására van hívatva minden ember itt a földi életben. Ez a földi élet értelme.

Advent tehát egy óriási felhívás és lehetőség arra, hogy ébredjetek rá, mire teremtett benneteket az Isten.

Valójában az egész történelem egy advent. Aki ezt nem látja, az azért nem látja, mert nem akar távlatban gondolkodni. Aki pedig nem akar távlatban gondolkodni, az a lelke mélyén nem is akar gondolkodni.

Többször hallani e találó kijelentést, hogy a szavak gyakran arra valók, hogy eltakarják a gondolatot. Ezt kell sok ember életéről is mondanom. Azért élnek, arra törekszenek egy életen át, hogy életük értelmét ne kelljen tudomásul venni. Ezt nevezem Én menekülésnek a valóság elől, az elől a valóság elől, melyet életemmel bemutattam nektek, és melyre adventben készülnötök kellene.

Mindenki azért jött le a földre, hogy Istent jobban megismerje, szeresse, szolgálja. Aki előtt emellett még az is világos, hogy mindenkinek az a hivatása, hogy szeretni tanítsa azt, akit taníthat, az mindig tudni fogja, hogy földre-jöttének feladatát és hivatását milyen módon élheti meg legjobban.

Mindenkinek meg kell találnia azokat a legjobbnak, legalkalmasabbnak tűnő eszközöket, amelyekkel legmegfelelőbb módon ismerheti meg, szeretheti és szolgálhatja Istent, és amelyekkel a legoptimálisabban törekedhet arra, hogy szeretni tanítson.

Nem léteztek ókori istenek. Semmiféle isten sem létezett soha. Egyetlen Isten van, volt és lesz. Az az Isten, aki Bennem megtestesült azért, hogy segítsen bennetek helyreállítani a rendet. Nálam nélkül semmit sem tehettek olyat, ami ne szorulna javításra. Senki sem lehet boldog Nélkülem, csak Általam, Velem, Bennem! Ez régen is így volt, most sem lehet másképpen. Komoly várakozási idő volt részetekről az az advent, mely megelőzte földi születésemet. Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy régen voltak bálványistenek, és mióta Én megjelentem, azóta már nincsenek. Ma új formát öltöttek ezek a ti fantáziátokkal kreált, de a valóságban nem létező istenek. Ilyenek a technika, a sport, a pénz, a tudományok, és minden olyan valóság, mely a boldogság ígéretével csalogatja magához azokat, akik elcsalogathatók. Szükségesnek tartom megvilágítani, hogy Én e szó alatt, ISTEN, azt értem, akitől boldogságotokat várjátok. Ilyen értelemben mondom, hogy nem volt, nincs és nem is lesz más Isten, csak az, aki Bennem testet öltött születésemkor.

Azért, hogy Velem, Jézussal élő, eleven találkozás történjék, először évezredekig kellett várnia az emberiségnek. A második találkozásra legfeljebb már csak évtizedekig kell várnia külön-külön minden embernek. A harmadik találkozás úgy fog történni, ahogy Én földi elítéltetésem előtt ígértem. Vagyis teljes hatalommal és dicsőséggel jelenek meg egy nagy világkatasztrófa közepette. „Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullnak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel (Máté 24:29-30).” Most első eljövetelemre emlékezik a világ, a másodikra készültök, és a harmadikat szeretném, ha félelem nélkül tudnátok várni.

Az emberek évezredekig nem tudták, hogy hogyan néz ki egy igazi EMBER. Azt mindig tudta minden ember, hogy enni, inni, aludni, szórakozni és szaporodni, erre minden állat is képes. Arról is volt mindig elég hiteles sejtése, hogy az előbbieken felül, még boldog is szeretne lenni, de azt már nem tudta, hogy ez hogyan lehetséges. Arról is tudott, hogy külön-külön, minden embernek kell, hogy köze legyen saját boldogságához, vagyis ahhoz a hazataláltság öröméhez, amelynek vágya ott van minden ember szívében, de az útját, módját nem tudta kitalálni még a legtisztábban gondolkodó, a legbölcsebbeknek mondható tudós sem. Voltak találgatások, de ezek mindig hajótörést szenvedtek az un. közvélemény hatására. Nem verhetett gyökeret soha az a felismerés, hogy minden ember természetellenes mindaddig, amíg nem olyan tökéletes, mint az Isten. „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes (Máté 5:48)!”

Ám hogyan lehetne valaki olyan tökéletes, mint maga az Isten? Nem arról van szó, hogy mennyei atyák legyetek, de igenis szó van arról, hogy amint Isten a maga szintjén, úgy az ember is a maga szintjén legyen tökéletes, ha egyszer istenképű lény!

Erre elvben mindannyian képesek vagytok, ha hisztek Bennem, Jézusban, ha szeretettel befogadtok Engem szívetekbe, ha nem ti akarjátok Rám erőltetni elgondolásaitokat, hanem engeditek, hogy Én, Jézus, tegyem bennetek, veletek azt, amit jónak látok.

Mikor mondhatjátok, hogy valóban hisztek Bennem? Akkor, ha elhiszitek e kijelentésemet: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni (János 14:23)!” Én, mint megtestesült Isten („Én és az Atya egy vagyunk.” János 10:30), úgy akarok és képes is vagyok bennetek is élni, mint a názáreti Ácsban, ha engeditek ezt Nekem. Én egyként az Atyával, ti egyként Velem, Jézussal képesek vagytok igazi, emberi természeteteknek megfelelően, boldog emberként élni már ebben a világban is.

Ezt, ha legalább ELVBEN elfogadjátok, akkor már megérthetitek, hogy körülményeitek, mint tükrök, nagyon segítenek benneteket abban, hogy megfelelő önismeretre jussatok, s gyakorlatban mindenkor hozzá tudjátok mérni magatokat ahhoz az igazi, teljes és normális emberhez, akit názáreti Jézus néven ismer a történelem. (Itt említem meg, hogy Engem, Jézust sokkal könnyebb követni, mint bármelyik szentet!)

Az első ADVENT ezt hozta meg számotokra. Ehhez nem volt semmi közötök. Ez az Isten irántatok való szeretetének következménye volt,de a második ADVENT, vagyis jelen életetek felkészülése a Velem, Jézussal történő találkozásra, amelyet egyetlen ember sem kerülhet ki, nagyon is tőletek függ! Már nem a találkozás, hanem annak örömteli, vagy éppen szégyenteli volta.

Mindannyian tudjátok, hogy ADVENTET előkészületnek is szoktátok nevezni. Előkészület szent karácsony ünnepére, az Én, a ti Jézusotok földi születésének megünneplésére. Ez a négyhetes időszak akkor tölti be életetekben az Isten által megálmodott szerepét, ha nemcsak négy hétre, karácsonyig, hanem állapotszerűvé tudna szélesedni bennetek.

Most, amikor az adventi koszorú gyertyái egymásután gyulladnak fel, jelezve, hogy Általam és Velem a világ Világossága jelent meg a földön, halljuk meg újra szavaimat: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon (Lukács 12:49)!”

Az isteni szeretet e tüzének fellobbanását kívánja ennek az évnek adventjében, nemcsak szentkarácsony ünnepére, hanem egész földi életetekre az a pünkösdi Lélek, Aki tüzes nyelvek alakjában szállt le a földre immár kétezer éve azért, hogy melegítsen és világítson azoknak, akik megtérni jöttek le a földre.

Megáldalak benneteket LELKEM FÉNYÉVEL, MELEGÉVEL!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.